A fürdőkben szerzett tüdőbetegségek legtöbbször gondos anamnézisfelvétellel diagnosztizálhatók. Törekedni kell a betegségek megelőzésére, de ez nem a fürdők elkerülését, hanem a megfelelő higiénés szabályok betartását, a fürdők korrekt tisztítását jelenti. Terápiás célból a fürdők mel­lőzésén kívül adott esetben szóba jöhet oki terápia (pl. Mycobacterium avium intracellulare elleni kezelés) és kortikoszteroid is.

Egy egyébként egészséges 24 éves egyetemi hallgató azzal a panasszal fordult orvoshoz, hogy mintegy 3 hónap­pal korábban többszörös, fájdalmat nem okozó papulák jelentek meg mindkét keze feszítő felszínén. A kórelőzményben nem szerepelt trauma, allergénexpozíció vagy a kezek ismétlődő dörzsölődése. A be­teg addig még soha nem észlelt hasonló bőrkiütést.

A gyógyszer indukálta intersticiális tüdőbetegségek (Drug Induced Interstitial Lung Disease – DI-ILD) az intersticiális tüdőbetegségek 3%-át okozza. Az mTOR-gátló everolimus nagyon hatékony orális készítmény az onkológiában, azonban gyakori (≥10%) mellékhatásai közé sorolják a gyógyszer indukálta pneumonitiszt (DI-ILD).

A rapamycin, majd célpontjának (mTOR) funkcióinak jobb megismerése egy bonyolult jelátviteli hálózat részleteinek feltárását tette lehetővé. Ennek áttekintése segít az mTOR-gátló kezelések mellékhatásainak hátterében zajló folyamatok megértésében. 

Minden gyakorló orvosnak jártasnak kell lennie a tüdőhallgatózás tudomá­nyában, mert a kórelőzménnyel együtt ez az alapja az első tüdőgyógyászati véleménynek. A különböző légzési és mellékzörejek egyértelmű azonosí­tása azonban nem mindig egyszerű – és figyelmet kell fordítani a nemzet­közileg elfogadott nómenklatúra használatára is.

A reumatoid artritiszhez (RA) gyakran társul egy vagy több másik betegség – annál gyakrabban, minél idősebb a beteg és minél hosszabb ideje tart az RA. A kísérő be­tegségek befolyásolják az RA kimenetelét és behatárolják a terápiás lehetőségeket. Az RA aktivitásának visszaszorítása mellett a fennálló kísérő betegségek szűrése és szoros ellenőrzése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a további károsodást. A sikeres kezelés fontos feltétele a jó együttműködés a háziorvos, a reumatológus és a betegellátásba bevont egyéb specialisták között.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek életminőségén nemcsak a nemrégiben kifejlesztett új gyógyszer, a belimumab alkalmazásával tudunk sokat javítani, hanem a kikristályosodott betegellátási alapelvek és célkitűzések követke­zetes betartásával is. Ilyen módon a szervkárosodások kialakulása és a mortalitás is csökkenthető. Akárcsak a reumatoid artritisz kezelésében, a cél – bár ezt nem min­dig érjük el – a betegség aktivitásának megszüntetése úgy, hogy nem alkalmazunk tartósan napi 7,5 mg prednizolonekvivalensnél nagyobb adagban glükokortikoidot. A betegségaktivitás rendszeres, átfogó felmérése elengedhetetlen a gyulladás hul­lámzásainak és az újabb figyelmeztető jeleknek a felismeréséhez.

Egy 51 éves férfi beteg törzsének bőrén eritémás alapon elhelyezkedő szerózus hólyagok jelentek meg 3 hónappal a vesetranszplantáció után. A bőrelváltozásokat (1. és 2. ábra) hőemelkedés is kísérte. A következő 10 napban hasonló léziók jelentkeztek a nyakon, a felkaron, hátul deréktájon és a comb belső felszínén. A veseátültetésre végstádiumú vesebetegségbe torkolló intersticiális nefritisz miatt került sor. A donor a beteg édesapja volt; a műtét után immunszuppresszív terápiát indítottak.
A fizikális vizsgálat során egyéb eltérésre nem derült fény, másodlagos infekció jelei nem mutatkoztak. A teljes vérkép, a májenzimszintek és a szérum kreatininszintje normálisak voltak. A hólyagcsákból vett minta Tzanck-vizsgálata óriássejtek és akantolitikus sejtek jelenlétét igazolta.